Az intellektualitás vezérei

A kötet az első világháborút megelőző rövid, konjunkturális időszakban jelentkező új értelmiségi szerepminta és feladatkör keletkezését vizsgálja. Ezt megelőzően jelent meg a művészetek, az irodalom, a tudomány valamint a politika viszonyában új helyzetet teremtő értelmiségiek csoportja, akik szellemi tőkéjükre hivatkozva a hatalom intézményeivel szembeni távolságtartást szorgalmazták, és kiálltak a művészeti és tudományos szabadság, illetve autonómia mellett. A szerző a művészeti szabadság és autonómia kérdésével összefüggő erkölcsi dilemmákat is elemzi, amelyek a ráció, az igazság vagy az igazságosság nevében fogalmazódtak meg a közügyekbe való beleszólás jogával kapcsolatban. Ehhez a Nyugatban megjelent véleményeken, vitákon kívül az irodalomnak és a művészeteknek szintén nagy jelentőséget tulajdonító más folyóiratok, helyenként napilapok szövegeit is vizsgálja. A szerző meggyőzően érvel amellett, hogy a folyóiratok a bennük megjelenő nyelvezet, érvek, vélemények, illetve a köréjük szövődő értelmiségi társadalom révén az értelmiségtörténetet-írás kiváló forrásai és egyben tárgyai: az első világháborút megelőző években elindult folyóiratok vizsgálata rávilágít az eszmék és a társadalmi kontextus közötti kapcsolatra, és segít lemérni az értelmiségi gyakorlatok hatását a vizsgált időszakban.