Együttműködés és újítóképesség

Együttműködés és újítóképesség, két nehezen körülhatárolható, azonban egyre népszerűbbé váló, egyre többet alkalmazott társadalomelméleti és fejlesztési alapkategória. Ráadásul napjaink társadalmi-gazdasági folyamataiban a kooperáció és az innováció viszonya, kölcsönhatása, dialektikája még kérdésesebb jelenség. Ez a könyv ennek a problémarendszernek a szervezetek szintjén értelmezett vonatkozásait járja körül úgy, hogy elsődlegesen a gazdasági szereplőkre és az innovációs folyamatokat befolyásoló, azt formáló, kiszolgáló intézményrendszerre összpontosít. Ennek a problémakörnek a hazai kutatási gyakorlatban az elmúlt néhány évet leszámítva kimondottan kevés figyelmet szenteltek. A könyv egyik újdonsága, hogy az innovációban érintett szereplők körében a kapcsolathálózat-elemzés segítségével hazánkban új térszervező kategória, a régió szintjén méri és ábrázolja az együttműködési hajlamot, annak csatornáit és az ezekre épülő rendszerszerű struktúra mintázatát. A feltárt új empirikus eredmények alapján összekapcsolható és továbbgondolható a regionalizálódás és az innovációs rendszer vonatkozásában a mezőelmélet és a hálózatelmélet számos tétele. A munka annak a kérdésnek a megválaszolásához is új elméleti támpontokat nyújt, hogy miért megy nehézkesen a régiók kialakítása és a regionális innovációs rendszerek megformálása Magyarországon.